Na jó, megnézek még egyet! Ugye ezen az alapon simán végignézem a sorozatot. Azt hiszem, sokat közeledbem a nem okos lányhoz lelkileg. Én nem fogok erőlködni a keresztnevekkel. A testvérkék viszont olyan színvonalon ordenáré viselkedést produkálnak, amire hasonlatot is nehéz szülni. A szüleik, és közvetlen környezetük a föld alá süllyedjen el, hogy nem volt képes produkálni tegyük fel első 15 évük alatt legalább egy normális mintát arról, hogy miként lehet lavírozni a kapanyél és a finomság között. Hányás. Azt viszont tőlük kellett megtudnom, hogy Magyarországon a cselédek a földön alszanak. Nyilván ők is tudják valahonnan, sőt, ránézésre, nekik kell tudni.

A könnycsatornám elélvezett, amikor némi jakuzzis alibizés után Alek igazi, atlEtához méltó nagyfaterköntösben úgy invitálta barátját a csatlakozásra, hogy "JÖJJ". Nem túlzok, hacsak dalban nem, én ezt az igealakon még életemben nem használtam. Egyszerűen nem találtam a helyét. Mégis mi lehet az a szitu, amikor ez olyan jól megáll, és megkapaszkodik a kontextusban, mint a futórózsa... hát ez: miután eltöltöttem 16x5=80 percet plusz intermezzo 16 különböző muffal, így fogom magamhoz szólítani szeretteimet.

Azt kell mondjam, a kis titkárnőnek - én csak korábbi emlékeim miatt Bebétónak fogom nevezni - kettesben dalra fakadt Taigetosz, úgy éreztem, Owen Wilson végre testet öltött Nagytétényben, és bazmeg egy darab uszadékfából fog chüpét faragni a következő jegyespárnak, miközben pillangók szállnak a vállára. Eközben a közönsés - Bebétó - diszkréten rejszoltatta Beloianniszt a szmokingon keresztül.

Azt mondom, ha megvan a buksza, küldjük el Nepálba Alekinnyót, és nézzük meg, ott mit művel a sámánokkal, meg a Droopy csöcsű, kulcstartónyakú csodamuflonokkal! Küldjük el Pokióba Lusta Dicket is!

Folyt. ebéd körül.